Lehetséges-e a harmonikus világrend?

Nem leszünk képesek politikai rendet és gazdasági minőséget létrehozni, hacsak nem alapozzuk meg először a harmóniát, békét és szépséget a saját lelkünkben.

Lehetséges-e a harmonikus világrend?

Recep Tayyip Erdoğan köztársasági elnök 5 országba utazott az elmúlt 5 hét során, ellátogatott Indiába, Oroszországba, Kínába, az USA-ba, és részt vett a NATO-konferencián Brüsszelben. A tárgyalások a kétoldalú és regionális kérdések mellett arról szóltak, hogy hogyan lehetne a káosz és zűrzavar uralta jelenlegi nemzetközi rendszerbe rendet, békét és stabilitást hozni. Ankarától, Új-Delhitől és Moszkvától Pekingig, Washingtonig és az európai fővárosokig vagy a világ többi részéig, súlyos aggodalmak élnek világunk irányával a szíriai háborún, a nemzetközi terrorizmuson, a populista és rasszista irányzatok felemelkedésén és a globális felmelegedésen túl.

A jelenlegi globális káosz és zűrzavar számos politikai és gazdasági okra vezethető vissza. Az erőegyensúly felborulása, mely egymás ellen uszítja a nemzetállamokat, könnyen okoz hosszú távú feszültséget, aminek beláthatatlan következményei lehetnek. A szíriai polgárháború hatodik évében életek százezreit követelte, és a XXI. század legsúlyosabb háborús katasztrófájává vált. A háború azért nem ér véget, mert a rivális hatalmaknak szükségük van a képviselőik útján vívott háborúra, hogy érdekeiket és terveiket előmozdítsák.

Emellett a szegénység, egyenlőtlenség és korrupció problémája Afrikában is megoldatlanul marad, nem azért, mert megoldhatatlan, hanem azért, mert az afrikai kontinenst a hadizsákmány és az olcsó munkaerő forrásának tekintik, mely által a világ gazdag nemzetei gazdagon és biztonságban élhetnek. A modern történelem egyik legsúlyosabb menekültválságáról nem lehet az emberi méltóságnak megfelelően beszélni, mert a hatalmasok nem hajlandók problémának tekinteni, amíg el nem éri az ő ajtajukat is. A szegények és gazdagok közötti szakadék egyre nő, nem a megvalósítható megoldások hiánya miatt, hanem azért, mert nem akarnak megegyezni egy olyan megoldásban, amely alapvető változásokat követelne életmódunkban és a minket körülvevő világ számtalan lakója iránti hozzáállásunkban.

Világunk, amely gazdagabb, szorosabb kapcsolatban áll és kifinomultabb, mint a eddig bármikor, nem a tudományos kutatások vagy megvalósítható alternatívák hiányától szenved, hanem sokkal mélyebb problémától: a jelentés, cél és irány globális hiányától. A jelenlegi globális rendszerben látható zavar és káosz valójában a mélyebb szinten rejlő diszharmónia tükröződése azzal kapcsolatban, hogy kik vagyunk, és kik akarunk lenni.

Érvényes az az ősi bölcsesség, hogy nem vagyunk képesek megalapozni a békét és harmóniát a külső világban, amíg meg nem alapozzuk először saját magunkban. A lélek és a világ harmóniája olyan kozmikus rendet ad, amelyben az egyensúly, rend, arányosság, teljesség és integritás alakítja emberi környezetünket, és így megalapozza a békét és kiegészítést a menny és a föld között, az emberek és a világmindenség között.

Ezt a figyelmeztetést szem előtt tartva építette fel Platón filozófiai és politikai elméletét a harmónia központi fogalmára. A filozófus szerepe az, hogy megmutassa az alapvető harmóniát, ami a lélek és a világ között létezik. A bölcsesség ennek a létezés és tudatosság minden szintjén létező egyensúlynak a felfedezése és fenntartása. Ideális államában Platón központi szerepet szán a zenének, mert az segít megtanulni és magunkévá tenni a harmóniát, rendszert, rendet és ritmust – minden jó zene alapvető elemeit. A kihívás az, hogy megfeleljünk a harmónia és szépség alapelveinek anélkül, hogy egyéniségünket és szabadságunkat feladnánk.

A harmónia azonban nemcsak esztétikai fogalom. Ontológiai szempontból az igazságban és igazságosságban gyökerezik. Egyetlen hamisságon és gonoszságon alapuló rendszer sem képes fenntartani a rendet és egyensúlyt. Hasonlóképpen, az igazságosság az alapvető feltétele a béke és harmónia fenntartásának a társadalomban, hiszen lényegében azt jelenti: „mindent a megfelelő helyére tenni, és megadni mindennek azt, ami jár”. Egy társadalom akkor harmonikus, ha mindenki a megfelelő szerepét játssza benne úgy, hogy az egyrészt megfelel az igazságnak és igazságosságnak, másrészt megőrzi a szabadságot. Az emberi test akkor válik harmonikus és rendezett rendszerré, ha minden szerve megfelelően működik.

Az Iszlám hagyományában a béke (asz-szalam) és a harmónia (al-mizan) alkotja a teremtett világ gerincét. Az univerzumot összetartó kozmikus rend alapjaként szolgálnak. De belső életünk irányvonalát is adják. Ezzel szemben a diszharmónia megtöri a létezés egységét és teljességét, belső küzdelemhez és szétszakadáshoz vezet. Társadalompolitikai szinten ellenségeskedést, háborút és igazságtalanságot okoz. Egyéni szinten nyugtalanságot, fájdalmat és szenvedést.

A szépség közvetlen kapcsolatban áll a békével és harmóniával. A Kegyes Korán szerint Isten a világot egy bizonyos rend szerint és egy bizonyos végzettel teremtette. Ez alkotja annak a harmonikus szépségnek az alapját, amit a világban láthatunk. A Korán felszólít, hogy nézzünk szét a teremtésben, hogy látunk-e benne bármiféle rendetlenséget vagy diszharmóniát. Az emberi lények ennek a kozmikus rendnek a részei, és az a feladatuk, hogy belső világukban is tükrözzék ezt a szépséget és harmóniát. A béke, rend és harmónia kozmikus alapelveinek megsértése hanyatlást és romlást okoz az emberi lélekben, és elpusztítja a környező világot is.

A káosz, zűrzavar és pusztítást, amit a jelenlegi világrendben láthatunk, sokkal több fájdalmat és szenvedést okoz, minthogy azt bármivel is igazolni lehetne. Társadalompolitikai és gazdasági okait politikai akarattal és bölcsességgel kell kezelni. De meg kell látnunk a helyzet valódi okait is, melyek eltiporják a bolygónk jövőjébe és emberségünk fennmaradásába vetett reményeinket. Az egyszerű igazság az, hogy nem leszünk képesek a politikai rend és gazdasági egyenlőség létrehozására, amíg először nem alapozzunk meg saját lelkünkben a harmóniát, békét és szépséget.



Még több hír